3. Akusztikus érzékelés
Ez egy passzív és alacsony költségű{0}}kiegészítő észlelési módszer.
Alapelv: Amikor egy drón repül, motorjai és rotorjai egyedülálló magas{0}}frekvenciás zajt (zúgó hangot) bocsátanak ki. Az akusztikus érzékelőrendszerek több nagy-érzékenységű mikrofonrendszer alkalmazásával rögzítik ezt a hangot.
Működési mód:
Miután a mikrofontömb megkapta a hangjelet, a rendszer kiszámítja a hangforrás irányát a különböző mikrofonokat elérő hanghullámok időkülönbsége alapján.
A hangminta-könyvtárral való összehasonlítással a rendszer azonosítani tudja, hogy a hang megfelel-e egy ismert drónmodellnek.
Előnyök: Passzív érzékelés, teljesen lopakodó, nem befolyásolják az elektronikus ellenintézkedések, és képes érzékelni a rádiójeleket nem kibocsátó drónokat.
Hátrányok: Rövid érzékelési tartomány, nagyon érzékeny a környezeti háttérzaj (például forgalom és szél) okozta interferenciára, és viszonylag alacsony pozicionálási pontosság.
4. Fotoelektromos/infravörös érzékelés
Ez inkább "megerősítő" és "azonosító" eszköz, mint kezdeti észlelési módszer.
Alapelv: Nagy{0}}felbontású kamerákat (látható fény) és infravörös hőkamerákat (hőérzékelés) használ az észlelt gyanús célpontok vizuális megerősítésére és nyomon követésére.
Üzemmód:
Amikor más észlelési módszerek (például radar) gyanús célpontot észlelnek, a rendszer automatikusan vezérli a gimbalt, hogy az optoelektronikai eszközt a cél felé fordítsa.
A kezelők vizuálisan láthatják a drón megjelenését, modelljét, valamint azt, hogy szállít-e rakományt (például robbanóanyagot) a valós idejű videofolyamon keresztül.
Előnyök: A legintuitívabb és legmegbízhatóbb bizonyítékot nyújtja a célpont azonosításához.
Hátrányok: nagymértékben befolyásolják az időjárási és fényviszonyok (például köd, pára és éjszaka), korlátozott látómező, nem alkalmas nagy{0}}kezdeti keresésekre.
Összefoglalás és gyakorlati alkalmazások: A gyakorlati biztonsági rendszerekben az optimális észlelési eredmények elérése érdekében általában több{0}szenzoros fúziós megközelítést alkalmaznak egyetlen technológia helyett.
A drónfelderítő és -azonosító rendszer tipikus folyamata a következő:
Kezdeti figyelmeztetés: A radar- vagy rádióspektrum-érzékelés először távolról észleli a gyanús célpontokat, vagy azokat, amelyek éppen most léptek be a -repülési zónába, és megadja hozzávetőleges helyüket.
Cél azonosítás: A rádióspektrum-érzékelés elemzi a jelet a drónmodell azonosításához; egyidejűleg a rendszer az optoelektronikai platformot a cél helyére irányítja.
Vizuális megerősítés: A cél tiszta képét egy elektro-optikai/infravörös kamera rögzíti. Ezután egy operátor vagy mesterséges intelligencia képfelismerő algoritmus elvégzi a végső megerősítést, hogy meghatározza saját modelljét és a potenciális veszélyt (pl. hogy hordoz-e gyanús tárgyakat).
Pontos helymeghatározás és nyomon követés: A többféle észlelési módszerből származó adatfúzió lehetővé teszi a drón és kezelőjének pontos pozicionálását, támogatva a későbbi törvényes és engedélyezett ellenintézkedéseket (pl. a rendőrség zavaró vagy navigációs csali segítségével).
Összefoglalva, a drónérzékelési technológia egy összetett rendszer, amely több technológiát, például rádiót, radart, akusztikát és optikát integrál. Alapvető célja a jogosulatlan drónok időben történő észlelése, pontos azonosítása és pontos pozicionálása a normál elektromágneses környezet megzavarása nélkül, ezáltal biztosítva a légtér biztonságát.